Az iskola jövője sokunkat foglalkoztató téma. Az erről való gondolkodásunk során nemcsak arra keressük a választ, hogy milyen lehet a jövő iskolája, hanem felmerül az a kérdés is, hogy a rohamosan változó tanulási környezetben van-e egyáltalán jövője az iskolának.
A jövőorientált gondolkodás az oktatás területén alapvető, hiszen ezekben az években az iskolákban tanuló diákok 10-20 év múlva fejezik be tanulmányaikat, lépnek be a munkaerőpiacra; a különböző forgatókönyvek tehát nem feltétlenül a távoli jövőt vizionálják, hanem a napjaink folyamataiból, tendenciáiból kiindulva próbálják meghatározni a célokat.
Amikor az iskola jövőjéről gondolkodunk, fontos megjegyezni, hogy az iskola az egyén tanulási környezetének fontos, de nem egyetlen terepe. A tanulónak számos lehetősége van, a digitális technológiák által teremtett lehetőségek, az informális és nonformális tanulás egyéb terepei szélesre tárták a tanulási lehetőségeket – vagy ahogy sokszor mondják, a „tudás kikerült az iskola falai közül”. Az iskola víziója pedig tulajdonképpen arra ad választ, hogy az iskola hogyan viszonyul környezetéhez, az egyre gyarapodó tanulási lehetőségekhez; közönyös marad a változások iránt, vagy nyitottan, szélesre tárva az iskola kapuit, kihasználja a különböző lehetőségeket.
Az OECD közel 25 éve elemzi az iskola jövőjének kérdését. Az 1997-ben indított projekt, amelyet A jövő iskolájaként vagy az Iskola a jövőért (Schooling for Tomorrow) kifejezésekkel fordítottak magyarra, célja az, hogy a jövőkutatás módszereivel határozzák meg az oktatás jövőjének alakulását. Az első, összesen hat forgatókönyvet tartalmazó kiadvány 2001-ben jelent meg. E munka hazai disszeminációja széles körben megtörtént: számos hazai elemzésben történt erre hivatkozás, illetve kapcsolódó kiadványok magyarul is megjelentek, jelenleg is nyilvánosan elérhetők.
A pandémia második hulláma alatt, 2020-ban közzé tett kiadvány újabb forgatókönyvei már kisebb figyelmet kaptak, pedig az elemzés a hazai közvélemény számára is aktuális kérdéseket fogalmaz meg. Bár a címében az iskola, iskoláztatás szerepel, ezek a forgatókönyvek valójában ennél sokkal többet jelentenek: nemcsak az iskola, hanem a tanulás jövőjéről is szólnak.
Az OECD 2020-ban négy lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az alábbi ábra, bár kissé leegyszerűsítve, e forgatókönyveket mutatja be az iskola lehetséges céljai és funkciói alapján. Azonban fontos megjegyezni, hogy a négy forgatókönyv mögötti iskolaképek nemcsak a célokat és funkciókat tekintve, hanem szervezeti felépítésben és a pedagógusoktól, oktatóktól elvárt szerepekben, valamint a kormányzás és irányítás kérdéseiben is eltérnek. Az ábrában található rövid leírásokból is kitűnik, hogy a forgatókönyvek között van olyan, amely a változásnak ellenálló, a múltbéli, illetve a jelen szabályai szerint működő iskolát vizionál, és van olyan, amely a mai értelemben vett iskola teljes újragondolását, már-már a mai értelemben vett iskola megszűnését feltételezi.
Az OECD által 2020-ban felvázolt forgatókönyvek
A jövőképekről részletesebben az OECD honlapján olvashatunk, a forgatókönyvek tartalma nyilvánosan elérhető.
Kérdések, dilemmák a jövőorientált gondolkodásban
Amikor az iskola jövőjéről gondolkodunk nemcsak az az alapvető kérdés, hogy az iskola környezetében milyen folyamatok, tendenciák zajlanak, hogyan változott meg a tanulási környezet, de sokak számára az is fontos kérdés, hogy milyen jövőt képzelünk el a gyermekek számára.
Fontos dilemma, hogy az oktatástól mit várunk el, milyen szerepet tartunk elsődlegesnek. E kérdések kapcsán a gazdasági, munkaerőpiaci igények figyelembevétele mellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy az oktatás fontos célja a társadalmi integráció erősítése, a politikai legitimáció, vagy a kulturális folytonosság biztosítása is. E célokat pedig együttesen kell értelmezni, átgondolni.
A fenti forgatókönyveket átnézve azt is gondolhatjuk, hogy ilyen típusú jövőképek egész sorát tudnánk megalkotni, vagy hogy az iskola jövője ezek valamely kombinációja lehet. A témáról való párbeszéd, gondolkodás ugyanakkor eszközt, lehetőséget nyújt számunkra a következmények megfogalmazására, a pedagógusok szerepére vonatkozóan, vagy a szervezeti struktúrára gyakorolt hatások azonosítására.
Az iskola szerepének át- vagy újragondolásához pedig fontos lenne a jövőorientált gondolkodás, valamint az egyes narratívák, megközelítések közötti párbeszéd erősítése.
