A változás a felgyorsult világunkban folyamatos és egyre kiszámíthatatlanabb. A polihisztorok kora lejárt, hisz mára annyi információt kapunk másodpercenként, annyi új kutatási eredmény születik és annyi innováció lát napvilágot, hogy nem lehet polihisztorrá válni. Ahhoz, hogy versenyelőnyt szerezzünk szükség van arra, hogy mindig a legfontosabb, legrelevánsabb dolgokat találjuk meg és megfelelő tanulási stratégiákat alkalmazzunk.
De mi az a tanulási stratégia?
A tanulási stratégiákról többféle feldolgozásban, többféle elnevezéssel és egymástól kisebb mértékben különböző tartalommal olvashatók tanulságos leírások. Két jellemző tulajdonságkör azonban valamennyi megfogalmazásban visszatér.
Az egyik, hogy a tanulónak ajánlott stratégiában a taktikai lépések vagy a tananyag globális megközelítését alkalmazzák, vagy az analitikusat, vagy e kettő együttes érvényesítését.
A tanulás globális jellege azt jelenti, hogy a tanuló átfogó képet akar kapni a tananyag leglényegesebb kérdéseiről. Arra törekszik, hogy az újonnan megismert tartalmakat hozzákapcsolhassa már meglévő tudásához.
Az analitikus tanulás inkább a részletekre összpontosít. Abból indul ki, hogy a részletekben van a lényeg. De fontosnak tartja a részletek sorrendjét is: figyel arra, hogy melyik tényt, adatot, melyik követi.
A tanulási stratégiák másik közös tulajdonsága, hogy valamennyiben szerepel legalább egy olyan taktikai lépés, amely a kérdések megfogalmazását tartalmazza. Nem magukat a kérdéseket, csak azok megfogalmazásának igényét.
A tanulási stratégiák ugyanis abból indulnak ki, hogy a hatékony tanulásnak az a meghatározó lépése, ha a tanuló maga fogalmazza meg azokat a kérdéseket, amelyekre a tananyagtól választ vár. Már az is komoly előrehaladás a tanulásban, ha eljutunk idáig.
Bár a tananyag ugyanaz, annak elsajátításához különböző utakat járhatunk be. Egyrészt, mert különbözők az előismereteink, másrészt pedig azért, mert különbözően értelmezzük ugyanazokat a dolgokat.
Bővebben:
