2023-ban induló sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy felvillantsuk az oktatási rendszerek működésével kapcsolatos konzervatív szkepszis és mértéktartás főbb területeit. Az oktatási rendszerek küldetésével kezdtünk és az iskolák világával folytatjuk.

Az „iskolák világáról” szólva, az iskolai munkát befolyásoló központi oktatási célokat, tanterv-politikát és napi intézményi működést egyaránt értünk. Villantsunk fel egy rövid összefoglalást, hogy az általános iskola 8 évfolyamának mivel kell foglalkoznia a hagyományos oktatási és nevelési célok mellett:

· Felzárkóztatás

· Tehetséggondozás

· Pályaorientáció

· Egészségnevelés

· Drogprevenció

· Erkölcsi nevelés/hittan

· Szexuális felvilágosítás

· Pénzügyi és vállalkozási ismeretek

· Digitális kultúra

· Mentálhigiéné

· Fenntarthatóság, környezeti kultúra

· Családi életre nevelés

· Nemzeti öntudatra nevelés

· Érzelmi intelligencia, mindfulness stb.

A lista a legtöbb OECD tagállamban megegyezik a fentivel. A lista minden eleme – önmagában - indokolható, és neveléstörténeti értelemben vizsgálható, hogy mikor jutottak be az iskolák falai közé. A fenti lista elemei megjelennek állami jogszabályokban, tanügyigazgatási dokumentumokban, költségvetési sorokban is. Egészben vizsgálva azonban a lista a modern társadalmak nyilvánvaló őrületéről tudósít: az iskola társadalomformáló erejébe vetett naiv hit, az össztársadalmi „aszpirin-hatás” feltételezése, széttartó célok egyre növekvő halmaza, nyilvánvalóan teljesíthetetlen vállalások és az állami ambíciók mögötti folyamatos alulfinanszírozottság együtt jelenik itt meg.

A teljesíthetetlen céloknak (az oktatás legszűkebb erőforrása a tanítási idő, a diákokat nem lehet késő estig bent tartani) megfelelő iskolák napi túlélésért küzdő „kuplerájjá” alakulnak (lásd az első képet). A munkájukat komolyan vevő és a célokkal azonosuló pedagógusok állandó lelkiismeretfurdalással kelnek és fekszenek, hiszen 12 óra munkával se érnének oktatási és nevelési céljaik végére. Ez egyenes út a kiégésig.

A jól felépített tantestületek és erős iskolai kultúrák virtuóz módon felelnek a külső igényeknek, de az ő sorsuk is a felszínesség és kapkodás. Bár a pedagógusok továbbképzésére mindig van lehetőség, egy matematika vagy irodalomtanár sohasem lesz professzionális drogprevenciós tanácsadó vagy pályaorientációs mentor.

A konzervatív elme néhány lényeges ponton tér el a korszellem divatos nézeteitől:

  • bár elfogadja a tömegoktatás kevert jellegét, és a célok sokszínűségét, egyáltalán nem iskolát tartja a társadalmi tanulás egyetlen helyének,
  • mélységesen szkeptikus az iskola társadalomátalakító szerepével és annak hatékonyságával kapcsolatban,
  • el tud képzelni olyan modern közösségeket is, amelyek visszavesznek feladatokat a jóléti állam korában hatalmasra duzzadt iskolai portfólióból,
  • a „back to basics” jegyében az alapkészségek és a közműveltség eredményes (szinte minden diákra kiterjedő) átadására összpontosít.