A lengyel oktatási rendszer számos jelentős kihívással néz szembe, a tanítási módszerektől a rendszerszintű instabilitásig. Egy kerekasztalbeszélgetésen a szakértők kiemelték a kérdéseket, és lehetséges megoldási javasoltak egy stabilabb és hatékonyabb oktatási környezet megteremtésére.
Először Setényi János, a Tanulás kutató Intézet igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, majd Filip Ludwin jogtudományi doktor, kiadói osztályvezető vezette fel a kerekasztal témáját.
Filip Ludwin arról beszélt, hogy a felsőoktatásban megújult az érdeklődés a klasszikus oktatás és a humán tudományok iránt, amelyek átfogó világlátást és kritikus gondolkodási képességet adhatnak a hallgatóknak. A jelenlegi rendszer azonban elsősorban a multinacionális vállalatoknál való elhelyezkedésre készíti fel a hallgatókat, és a kulturális, etikai és filozófiai tárgyak mélyebb megértése helyett a gyakorlati készségekre helyezi a hangsúlyt. Egyes szakértők egy kiegyensúlyozott tanterv mellett érvelnek, amely kötelező humán kurzusokat is tartalmaz, és lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy ne csak gyakorlati készségeket fejlesszenek ki, hanem a társadalom és a benne betöltött szerepük holisztikusabb megértését is.
Ezt követően moderátoraink, Szakos Enikő és Fodor Richárd, a Tanuláskutató Intézet kutatói a következő kérdésekkel kezdték meg a beszélgetést: Hogyan fejlődött Lengyelország oktatási rendszere, mik a legutóbbi reformok sikerei és kihívásai?, Milyen hatásai vannak a változásoknak. mint a házi feladatok és a "múlt és jelen" tantárgy eltörlése?, Milyen szerepet játszik a klasszikus oktatás a lengyel egyetemeken? stb.
Liliana Smiech, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi kapcsolatok főigazgatója, a Varsói Intézet alapítványi kuratóriumának elnöke kiemelte, hogy az egyik elsődleges megbeszélés a vizsgára való felkészülésre való intenzív összpontosítás volt. A lengyel diákokat gyakran elsősorban szabványos vizsgák letételére képezik, nem pedig a kritikus gondolkodás, a kreativitás vagy a problémamegoldó készség fejlesztésére. Sok szülő jelentős mértékben fektet be olyan további kurzusokba, amelyek kizárólag a teszteredmények javítását célozzák, tovább erősítve azt a rendszert, amely a vizsgateljesítményt előnyben részesíti a valódi tanulással szemben. Ezzel szemben az olyan országok oktatási modelljei, mint Finnország, arra ösztönzik a tanulókat, hogy önállóan gondolkodjanak, és mélyen foglalkozzanak a tartalommal. Ez az ellentét rámutat arra, hogy Lengyelországnak újra kell gondolnia az oktatás célját, és az intellektuális kíváncsiságot kell ápolnia, nem pedig az otthoni tanulást.
További kihívás a tanárok anyagi és társadalmi támogatásának hiánya, ami hozzájárult a tanári szakma minőségének és presztízsének csökkenéséhez. Az alacsony fizetések és a minimális szakmai követelmények miatt a szakma nem rendelkezik az egykori elit státusszal, ami kevésbé vonzó a képzett személyek számára. A tanárok anyagi és képzési támogatásának növelése elősegítheti a képzett szakemberek vonzását és megtartását, valamint javíthatja a szakma társadalmi megítélését.
Filip Ludwin kiemelte, hogy a lengyelországi gyakori politikai változások az oktatási rendszer stabilitásának hiányához vezettek. Minden új kormány reformhullámot hoz magával, az oktatást politikai célok eszközeként kezeli. Ez az inkonzisztencia megzavarja a tanulási környezetet, és megnehezíti a hosszú távú fejlesztési stratégiák megvalósítását. Sok szakértő úgy véli, hogy az oktatásnak kétpárti kérdésnek kell lennie, és a reformoknak a diákok hosszú távú hasznára kell összpontosítani, nem pedig a politikai napirendre.
Liliana Smiech kiemelte, hogy a házi feladatok körüli vita is jelentős, különösen az AI kontextusában. Míg a házi feladat elengedhetetlen a fegyelem fejlesztéséhez és a tanulás megerősítéséhez, az AI-eszközök, például a ChatGPT elterjedése megváltoztatta a diákok hozzáállását a feladatokhoz. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a hagyományos házi feladatok mennyire hatékonyak a készségek fejlesztésében, és hogy a mesterséges intelligencia képes-e átalakítani az oktatást. Noha a fiatalabb diákok még nem használják széles körben az AI-t, egyre növekvő hozzáférhetősége azt sugallja, hogy újra kell gondolni az oktatási megközelítéseket, és meg kell találni az egyensúlyt a technológia és a hagyományos tanulás között.
A stabilitás és a politikai megosztottság közötti közös látásmód segíthet egy hatékonyabb rendszer kialakításában, amely minden diákot méltányosan szolgál. Míg a privatizáció és más strukturális változások szerepével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, egyetértés van abban, hogy az oktatási reformnak a következetesség és az alkalmazkodóképesség prioritásaként kell szerepelnie, hogy felkészítse a jövő generációit a gyorsan változó világra.
