Szeptember 20-án ünnepeltük Magyarországon az Európai Kultúra Napját, a Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) a Tanuláskutató Intézet szervezésében. Az esemény célja az európai klasszikus kultúra gyökereinek és hagyományos értékeinek felelevenítése volt, különös tekintettel arra, hogy napjainkban a technológia hogyan befolyásolja a kulturális értékek megőrzését.
A konferenciát Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója nyitotta meg, aki beszédében az európai kultúra sokszínűségére és gazdagságára hívta fel a figyelmet.
Ezt követően Prof. Dr. Grüll Tibor, a Pécsi Tudományegyetem történészének előadása következett, mely *„Ki ölte meg Homéroszt? - A klasszikus műveltség sorsa és az európai kultúra hanyatlása”* címmel hangzott el. Az előadás átfogó képet nyújtott a „klasszikus” fogalmának kialakulásáról és fejlődéséről az antikvitástól egészen a modern korig. Grüll Tibor az előadás során több modern példát is felhozott, és Ernst Robert Curtius gondolatait idézve mutatta be, mit jelent a klasszikus műveltség: „A klasszikus szóval jellemzek minden olyan szerzőt, aki korrekt módon, világosan, művészien ír, minden olyan korszakot, amelyet ilyen művek jellemeznek.” Grüll professzor történelmi áttekintése az ókori szerzők hagyatékát gondozó Római Birodalom bukása utáni időszakot tárgyalta, különösen Ovidius, Vergilius, Tacitus és Homérosz műveit emelve ki.
A történész kitért arra is, hogy a görög-római kultúra előkelő helye megingott a 19. századi régészeti feltárásokkal, különösen az egyiptológia és asszirológia térhódítása során. Nietzsche kritikai álláspontja és a fasizmus, valamint nácizmus antik szimbólumhasználata tovább gyengítette a klasszikus műveltség tekintélyét, míg Edward Said *Orientalizmus* című könyve intellektuális támadást indított a görög-római kultúra ellen. Grüll professzor rávilágított arra is, hogy az amerikai kultúra hogyan fordult el a klasszikus gyökerektől, és feltette a kérdést: vajon helyreállítható-e az antikvitás népszerűsége a modern ifjúság körében, amikor a fiatalokat inkább a brutalitásra és testiségre összpontosító filmek és videojátékok vonzzák?
Az előadás után egy kerekasztal beszélgetésre került sor *„Értékek őrzői – az egyetemek szerepe a klasszikus kultúra tovább élésében”* címmel, amelyben Dr. Grüll Tibor, Dr. Setényi János és Fodor Richárd, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatásvezetője vett részt. A beszélgetés során a résztvevők az egyetemek jelenlegi helyzetéről és szerepéről vitáztak a klasszikus műveltség megőrzésében, miközben megkérdőjelezték a modern egyetemi struktúrák hatékonyságát e téren.
Fodor Richárd kiemelte, hogy az európai műveltség időről időre válságba kerül, majd új formában születik újjá. Ezt a gondolatot Márai Sándor idézetével támasztotta alá, aki a „Röpirat a nemzeti nevelésről” című művében a nevelést a kultúra szintéziseként határozza meg, ahol a szakember csak akkor lehet igazán jó, ha az összefüggéseket is látja.
Setényi János felvetette, hogy a mai oktatási rendszerben a modularizált, kreditalapú képzések világában megkérdőjeleződik az egyetemek univerzális jellegének fenntartása. Az elitképzés jelentőségét hangsúlyozva Setényi rávilágított arra, hogy az egyetemi oktatásnak nem csupán szakképzést kell nyújtania, hanem a hallgatóknak mély kulturális műveltséget is közvetítenie kellene. Az előadók egyetértettek abban, hogy az egyetemi oktatásban nem elég csupán az egyes szakterületek részleteire fókuszálni, hanem átfogó szemléletformáló tudást kell biztosítani a jövő értelmisége számára.
Professzor Grüll Tibor rámutatott arra, hogy a klasszikus tudás és a modern technikai eszközök közötti egyensúly elengedhetetlen a művelt elit képzéséhez. A francia példa alapján említette, hogy a középiskolai filozófiaoktatás bevezetése Brüsszelben arra irányult, hogy a fiatalokat megtanítsák filozofikusan gondolkodni a társadalom és a közösség problémáiról. Ugyanakkor kritizálták a digitális technológia dominanciáját, ami a tömegképzés során felszínes ismeretanyagot ad át. Az elitképzés válságáról szólva felvetette, hogy a modern oktatásban a hallgatók túl sok specializált információt kapnak, de nem tudnak széles körű összefüggéseket látni.
A beszélgetés arra figyelmeztetett, hogy a technikai és szakmai tudás mellett a filozófiai és kulturális műveltség is kulcsfontosságú egy valódi értelmiségi számára. A beszélgetést záró gondolat szerint az elitképzés jövőjének az lenne a feladata, hogy az egyetemi hallgatók átfogó, kritikai gondolkodásra és kulturális tudatosságra tegyenek szert, ne csupán szakterületük legújabb felfedezéseit ismerjék meg.
Egy kávé szünetet követően következett a konferencia második kerekasztala a *„Képernyő és könyvek – a technológia szerepe kulturális értékek megőrzésében”* címmel zajlott, ahol Dr. Rétfalvi Flóra, az EdTech Hungary alelnöke, Dr. Botos Máté László történész és politológus, valamint Dr. Fekete Áron, az MCC Tanuláskutató Intézetének munkatársa fejtette ki véleményét. A beszélgetés középpontjában az állt, hogy a digitális technológia hogyan befolyásolja a kultúra átadását és megőrzését.
A beszélgetés különösen kiemelte, hogy bár a digitális platformok nagyban megkönnyítik a forrásokhoz való hozzáférést, a személyes jelenlét és interakció hiánya sok esetben csökkenti a tanulás hatékonyságát. A résztvevők arra figyelmeztettek, hogy a digitális oktatás gyakran nem helyettesíti a hagyományos tantermi oktatás személyes kapcsolatain alapuló közegét. Botos Máté megjegyezte, hogy az online oktatás során a diákok kevésbé figyelnek, kevésbé elkötelezettek, és sokszor azonnal hozzáférnek a jegyzetekhez, ami felületessé teheti a tanulást.
A mesterséges intelligencia (AI) és a digitális platformok hatását vizsgálva Botos Máté rávilágítottak arra, hogy bár ezek az eszközök forradalmasíthatják az oktatást, hosszú távon az a veszély fenyeget, hogy a diákok elveszítik az elmélyült tanulás képességét. Az AI által generált tartalmak és a digitális források könnyű hozzáférhetősége arra ösztönzi a tanulókat, hogy elkerüljék a nehézségeket és kihívásokat. Ugyanakkor az előadók hangsúlyozták, hogy a digitális technológia pozitívumait is érdemes figyelembe venni, például a történelmi események vizuális bemutatása révén a diákok könnyebben átélhetik a történelem nagy pillanatait.
Rétfalvi Flóra szerint a digitális technológia nem helyettesítheti a klasszikus műveltséget, de kiegészítheti azt, ha megfelelően használják. A kihívás abban rejlik, hogy a pedagógusok és az oktatók képesek legyenek az új eszközöket úgy integrálni az oktatásba, hogy azok ne váltsák ki a klasszikus olvasási és gondolkodási készségeket.
Az Európa Kulturális Napján tartott pódiumbeszélgetések világosan megmutatták, hogy a klasszikus műveltség és a modern technológia közötti egyensúly megtalálása az oktatás jövőjének egyik legfontosabb kérdése. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a digitális eszközök jelentős potenciállal bírnak az oktatásban, de nem válthatják fel a személyes interakciókon és mély kulturális tudáson alapuló oktatást. Ahogy a világ egyre inkább a technológiai fejlődés felé halad, úgy az oktatóknak és döntéshozóknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a diákok ne veszítsék el a klasszikus műveltség iránti érdeklődésüket és a kritikai gondolkodás képességét.
