A tanári hanghordozás hatása a gyermekek motiváltságára és viselkedésére

George Lucas Oktatási Alapítvány által az év legérdekesebbnek tartott oktatáskutatásai közül szemezgetünk most mi is egy párat. Elsőként Silke Paulmann és Netta Weinstein által jegyzett „Tanárok motivációs prozódiája: „Előre rögzített kísérleti teszt a gyerekek által a tanárok hangszínére adott reakciókról” című kutatást vettük górcső alá és ebből készítettünk egy összefoglalót kedves olvasóink számára.

Köztudott, hogy a tanárok viselkedése olyan motivációs légkört hoz létre, amely alakítja a gyerekek elköteleződését és hangulatát az osztályteremben, de kevés tanulmány vizsgálja, hogy olyan konkrét tanári viselkedés, mint a beszédstílus, a testbeszéd vagy a hanghordozás, külön-külön hogyan befolyásolják mindezeket.

Jelen kutatás az Egyesült Királyságban élő kétszázötven, 10–16 éves gyermek önkéntes bevonásával készült, amely során előre rögzített tanári utasításokat játszottak le nekik, úgy, hogy a mondat tartalma és hangereje változatlan volt, míg a hangszínek különbözően változtak.

A motivációs prozódia (a beszéd ritmusa, hangsúlyozása, hanglejtése, folyamatossága) gyermekekre gyakorolt ​​hatásának oka az, hogy az ilyen hangszínek befolyásolhatják a gyermekek pszichológiai szükségleteinek kielégítését. Három alapvető pszichológiai szükségletet állapítottak meg, mely ösztönzi a pozitív tanulást és az interperszonális viselkedést még az osztályteremben is. Először is az autonómiával való elégedettséget, amely azt a tapasztalatot jelenti, hogy valakinek van választási szabadsága, akarata és képes ennek hangot adni. Másodszor a rokonság érzést, hogy az ember közel van másokhoz, így a tanárokhoz is. Végül a kompetencia érzést, hogy az ember el tudja érni a kívánt célokat és hatékonyan el tudja végezni a feladatokat.

Korábban a felnőtt résztvevőkkel végzett laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy az irányító/utasító hangok meghallgatása növelte a kérésekkel szembeni ellenállást és csökkentette a szándékolt együttműködést, míg az autonómiát támogató hangzású hangok esetében az ellenkező mintát figyelték meg. Hasonló eredmények mutatkoztak a serdülők és szüleik közötti egyműködés vizsgálata során, valamint egy korai tanulmány is kifejtette, a 6-7 éves gyerekek belső motivációja negatívan korrelált az utasítást kifejező hangokkal. Összességében ezek az adatok arra utalnak, hogy a motiváló hanghasználat hatással lehet a fiatalok lelki jólétére és viselkedésére.

Oktatási kontextusban a fent összefoglalt eredmények különösen érdekesek egy másik kutatási irány során, amelyben a hanghasználat információmegtartásra gyakorolt ​​hatásait tárták fel. Ez azt sugallja, hogy a gyerekek nem tanulnak olyan hatékonyan, ha olyan hangon beszélnek velük, amelyet nem tartanak megfelelőnek (pl. az utasítások átadásakor használt negatív hangnem), vagy amely kellemetlennek hangzik. A hangmagassággal, hangerővel, hangszínnel és hangminőséggel kapcsolatos hangromlás összefüggésbe hozható a hangok folyamatos megerőltetésével, például amikor a tanárok a zajszint felett kiabálva próbálják fenntartani a fegyelmet. A jelenlegi vizsgálat célja volt, hogy segítsen pótolni a hiányosságot az oktatási szakirodalomban.

Jelen kutatás közvetett hatáselemzéseinek eredményei azt mutatják összefoglalva, hogy a kontrollt kifejező hangok használata aláásta a lelki jólétet, gátolta a jövőbeli önfeltárást, és eltántorította az együttműködést.

Az erős kontrollt vagy utasítást kifejező hangok használata aláásta a tanár felé érzett bizalmat, eltántorították a gyerekeket attól a szándéktól, hogy megosszanak titkokat tanáraikkal, beleértve a pozitívokat (amelyek az elért eredményeiket érintették), és a negatívakat is, mint például a zaklatás.

Eltérően a korábbi kutatásoktól, amely során a szülők által kifejtett motivációs hangokat tesztelték, kevés bizonyítékot találtak arra, hogy a hangnem közvetlenül megváltoztatta a gyerekek együttműködési szándékát. Az iskolában az irányító hangnem más kontextusban működhet, mivel arra szocializálják a gyerekeket, hogy válaszoljanak a tanároknak, különösen akkor, ha azok irányító hangokat használnak. Valójában sok tanár arról számol be, hogy határozott és durva hangokat használ az osztálytermi rendbontás kezelése során. A hangmintázatok nem korlátozódnak elszigetelt eseményekre, hanem meglehetősen változatosak lehetnek az iskolákban. Így, míg a gyerekek dacolhatnak, és megtagadhatják az együttműködést a kontrollal kommunikáló szülőknek, a tanárok ennek ellenére is elérhetnek némi együttműködést utasító hangsúlyok segítségével. Fontos, hogy bár nem tapasztalták, hogy ez a hangnem használat aláásta volna a tanári erőfeszítéseket, de nem is nem járult hozzá az eredményességhez. Az eredményeket összegezve elmondható, hogy az utasító hangnem használata a tanteremben nem érte el azt az eredményt, amit vártak tőle a semleges hangnem használatához képest, nem biztosították jobban a gyermek engedelmes viselkedését, miközben nem kívánt deficitet okoztak a gyermekek pszichés szükségleteire mért negatív hatással.