„Felnőtt embernek nincs világnézete” – szögezi le Hamvas Béla. Kétségtelen, hogy a hagyományos konzervatív értékőrző, szkeptikus és irtózik a koherens világmagyarázatok (világnézetek) kialakításától. Vajon szükségszerűen következik-e ebből az alapállásból a passzivitás, a már megtörtént eseményekre való reagálás és a közpolitikai impotencia?

A modern oktatáspolitikák elemzése alapján kijelenthetjük, hogy korántsem. Sorozatunkban hat olyan konzervatív oktatáspolitikai kezdeményezést veszünk majd górcső alá, melyek eltérő politikai mozgástérben bontakoztak ki. De bármilyen is volt a mozgástér, mindig volt lehetőség karakteres közpolitikai kezdeményezések elindítására. 

1. A közműveltség igénynek fenntartása, az un. Common Core kidolgozása.

2. Értékőrző és meritokratikus tanulási rendszerek védelme

3. Kármentés, romokban heverő oktatási rendszerek újjáépítése az elszámoltathatóság megerősítésével

4. Az elemi tanulási körülmények és rend fenntartása

5. A bomlás lassítása a piac és a szülői választások megerősítésével

6. Menekülés és új szigetek létrehozása. 

Sorozatunk következő hat részében hat rövid esettanulmány írja le a fenti közpolitikákat. A lista elején szereplő közpolitikák viszonylag jó politikai mozgástér (belpolitikai stabilitás, elfogadható finanszírozás, megfelelő szakértői háttér) esetén sikeresek. A lista végén szereplő szakpolitikák már tartósan kedvezőtlen politikai mozgástérre és bomló oktatási rendszerekre íródtak. De cselekvésre még itt is van mód.