Learn to Remember – Historical Lessons from the Korean War

Alapítója Koreai Háborús Veteránok Digitális Emlékművének, amely a háború 1500 szemtanújának videó-interjúját tárolja digitálisan, és az alapítvány gondozásában fejlesztésre került egy speciális történelemtankönyv is a témában. Ez utóbbi olyan tematikát tartalmaz, amely mintaként szolgálhat más akár magyar történelmi esemény élményközpontú feldolgozásához is.

Az eltöltött közös programokról és a professzor úr előadásáról történő beszámoló itt meg is állhatna a koreai történelem iránt kevésbé érdeklődök számára, hacsak professzor úrral közös, megindító felismeréseknek nem lettünk volna részesei.

Az első megható pillanat akkor volt, mikor koreai vendégünk az MCC révfülöpi táborába érkezett és megpillantotta a Scruton feliratot, mert kiderült Roger Scruton mintegy tíz könyve pihen Dr. Han könyvespolcán és Scruton gondolatai ma is meghatározók az életében. Így különösen inspiráló volt számára Scruton-ról elnevezett pódiumon nemcsak a történelemről, hanem a ma eseményeiről és országaink helyzetéről beszélgetni.

Meglepetésünkre számos párhuzamot találtunk Magyarország és Dél-Korea között. Elsőként a hidegháború eseményeit tekintette át beszélgető partnereivel Setényi János intézetigazgatóval és Fodor Richárd kutatásvezetővel. Ahogy ’50-ben a Koreai-félsziget volt a Szovjetunió és az Egyesült Államok összecsapásának mintegy kihelyezett színtere, úgy főként a vasfüggöny mögé szorult európai nemzetek is a nagyhatalmak hidegháborújának voltak elszenvedői. De vajon véget ért-e a hidegháború? Tette fel szenvedéllyel a kérdést Dr. Han. Koreában semmiképp, válaszolta meg önnön kérdését. De ahogy a berlini fal szinte meglepetés-szerűen omlott le, úgy sosem szűnik meg a remény a koreaiakban, hogy nemzetük egyszer ismét egyesül.

További érdekes párhuzam a kis nemzetek inga helyzetével kapcsolatban merült fel. Setényi János Magyarország nemzetközi konnektivitás törekvéseit hozta fel példaként. A demokratikus Dél-Korea is hasonló helyzetben van. Üzleti kapcsolatai mind Kínához, mind az Egyesült Államokhoz is szorosan kötik, miközben a térségben erős versenyben is helyt kell állnia. Dr. Han úgy látja a kis országok vezetőnek is a saját országuk az érdekeit kell szem előtt tartania, az első számú kérdés: mi a magyarok érdeke? Ahogy hazájában is, hogy mi a koreaiak érdeke? Véleménye szerint a nemzetközi kapcsolatokat realista módon kell megközelíteni, a nemzetek mindig is hatottak egymásra és kötöttek egymással üzleteket.

További érdekes kérdésként az oikofóbia merült fel, amelyért Setényi János elsősorban a globalizációt okolta. Szerinte kihívást jelent, hogy a globalizált világban a nagyvárosok lakói gyakran jobban kötődnek a világ más részein fekvő metropoliszok polgáraihoz, mint a helyi lakóközösségükhöz. Emiatt fontos az identitásunkat életben tartani és ennek egy hathatós eszköze a történelemoktatás.

Dr. Han kiemelte, hogy Korea sok háborútól szenvedett és az ötvenes években egy nincstelen ország volt, ahol szinte meztelenül, élelem nélkül nyomorogtak az emberek. A gazdasági felemelkedés csodálatra méltó volt. Koreának nincsenek ásványkincsei és erőforrásai, de a leleményessége, vállalkozó szelleme és az oktatás iránti elkötelezettsége segítette a felemelkedésben. Ha követtek is el gazdasági hibákat, mindig tanulnak belőle és gyorsan reagálnak a kihívásokra. Kiemelte, hogy náluk nemzetstratégiai kérdés az oktatás, és a tanári pálya leginkább megbecsült foglalkozások között van az országban.

És ami a metodikát illeti. Ne csak adatokat magoltassunk a gyerekekkel, vallja, hanem tegyünk fel nekik számukra jól értelmezhető és megfogható kérdéseket. Példának hozta fel, hogy a mai fiatalokat az érdekli, mit lehet a divatos gyorséttermekben enni. Ez az ő kultúrájuk, nem probléma, ő tiszteli ezt. Akkor tegyünk fel nekik olyan kérdést: egy adott történelmi háború idején mi volt az emberek vagy a katonák kedvenc étele? Ehhez utána kell olvasni, kutatni kell, meg kell ismerni az eseményeket és a körülményeket.