2023-ban induló sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy felvillantsuk az oktatási rendszerek működésével kapcsolatos konzervatív szkepszis és mértéktartás főbb területeit. Januárban az oktatási rendszerek küldetésével kezdünk.
Szociológiai közhely, hogy a nagy köszszolgáltatási rendszerek (oktatás, egészségügy) vegyes profilúak, nagyon sokféle elvárást kell párhuzamosan kiszolgálniuk. Vannak, akik a gazdaság számára képeznek munkaerőt (lásd az autószerelő robotokat), mások a jövőt találják ki és erre készítenék fel a fiatalokat (lásd a robottal játszó gyermekeket). Nyilvánvalóan erősen van jelen az iskolarendszer gyermekmegőrző és szociális funkciója (lásd a menzát), míg megint mások mentális terápiaközpontként (lásd az analízis rajzát) tekintenek az oktatásügyre és a számtalan családból hozott sérülés állami kezelését várják el.
A konzervatív elme három lényeges ponton tér el a fenti divatos nézetektől:
- bár elfogadja a tömegoktatás kevert jellegét, sohasem adja fel a sokoldalúan művelt ember eszményképét (lásd Leonardo híres rajzát),
- elutasítja, hogy teljes oktatási rendszereket egyetlen szempontnak, funkciónak, elgondolásnak vessenek alá,
- mélységesen szkeptikus a központi tervező elmék által kitalált jövőképekkel kapcsolatban, és elsősorban a családokra bízza a tanulási utak és pályaválasztás tervezését.
