Hat részes sorozatunk első részében olyan konzervatív oktatáspolitikát villantunk fel, amely egy bomló közoktatásban kíván értéket menteni.
Bomló közoktatás alatt olyan rendszert értünk, ahol az intézmények egyre nagyibb részében a gyermekmegőrző funkció dominál, a tanulmányi eredmények stagnálnak és a nevelési értékekről szóló éles társadalmi vita miatt az iskolák már elkerülik a konkrét értékek felmutatását. A tanítási tartalmak iskolánként bomlanak szét („pedagógiai autonómia”) és a közműveltség képzete szétmállik. Az iskolarendszer alapkövetelményeit felmutató vizsgák felpuhulnak és sokszínűvé válva elvesztik fókuszukat.
A bomlás – határozott konzervatív oktatáspolitika híján – egylni választások elé állítja a hagyományos pedagógiához kötődő pedagógusokat, akiket a köz „változásra képtelen”, „maradi” személyeknek mutat be.
Ebben a helyzetben radikális fordulatra rövid távon nincs remény. Ezért a konzervatívok a bomló rendszerből való kimenekülést és a minőségi, tudás és versenyelvű oktatás új szigeteinek létrehozását választják túlélési stratégiának.
Vladimir Kush: Noé bárkája
A független iskolák európai (konzervatív) hálózatai mind e köré szerveződnek és nem is kívánnak értékalapú vitákat kezdeni a többséget befogadó közoktatással. De az amerikai konzervatív gondolkodása „szíve”, a Heritage Foundation hét közpolitikai prioritásának első helyén is oktatési ögy, nevezetesen a szülői választások erősítése szerepel. https://www.heritage.org/priorities
A kimenekülés és az új szigetek létrehozása nem mentes ellentmondásoktól. Egyrészt a kimenekülők bárkáján anarchisták, home schoolerek, posztmateriális szekták, radikális egyházak és ezoterikus oktatási csoportok is helyet kapnak. Másrészt pedig a kimenekülők elveszthetik az érdeklődésüket a közügyek és a teljes közoktatási rendszer újjáépítése iránt.
