A házi feladatok kérdése nem egyszerűsíthető le arra a dichotómiára, hogy a gyermekek szabadidejükben tanuljanak-e vagy inkább pihenjenek. Először azt kell megérteni, hogy a mellette vagy ellene érvelők mit tekintenek az iskola céljának, mit gondolnak a pedagógusok és a diákok feladatáról. Fontos tisztában lenni az önálló feladatvégzés számos előnyével azzal együtt, hogy észben tartjuk, a tanár felelőssége, hogy a nevelési-oktatási céloknak megfelelő feladatokat tűzzön ki, amelyek a diákok tudásának és személyiségének fejlődését segítik elő. Tehát a házi feladat adta előnyökről kizárólag a hatékony feladatok esetén beszélhetünk.
Ha az iskolát egy olyan helynek tekintjük, ahol a gyermekek kíváncsiságát felkeltjük a tudományok, az élet kérdései iránt, ahol a pedagógus tudást oszt meg, és a diákok élvezettel sajátítják el az új ismereteket, akkor a házi feladatok elengedhetetlen pedagógiai eszközök. Balkovitzné Magda úgy gondolja, „az iskola célja az adottságok, képességek, készségek fejlesztése; fogalmak kialakítása, ismeretek nyújtása; a tanulás technikájának, módjának megfigyeltetése, elsajátíttatása, gyakoroltatása; a tanulói személyiség gazdagítása, formálása” (2002). Ezzel egyetértve az az állítása is értelmet nyer, mely szerint a házi feladatot az oktatás fontos eszközének tekinti, amely a diákok önállóságát és akaratukat fejleszti. Egy Iskolakultúrában megjelenő tanulmányban ezeket olyan, a tanulóra kifejtett hatásaival egészítik még ki, mint az önszabályozó tanulás folyamatának kialakítása, a megküzdési képesség fejlesztése, a felelősségérzet, időgazdálkodás képességének kialakítása (Imre, N., Török, B., & Révész, L. 2021). Azt sem nehéz belátni, hogy ezen képességek fejlesztése a mindennapokban való helytállás és boldogulás feltételei is, és esetenként sajnos az egyetlen strukturált lehetőség ezek gyakorlására.
A házi feladatok nem azt a célt szolgálják, amire sajnos manapság néhány pedagógus használja: hogy a tanórai, befejezetlen feladatokat délután, önállóan pótolják a tanulók. A házi feladat az önálló, elmélyült tanulást, valamint a feladatok révén való gyakorlatszerzést segíti, de – legfőképpen általános iskolában – olyan ismeretekre épít, amelyekre a gyermek az iskolában a pedagógus által tesz szert. A tanulási képességek különbözőségét figyelembe véve fontos előnye a házi feladatoknak, hogy a 45 perces kötöttségek nélkül, egyéni sebességgel tudnak a diákok haladni. A délutáni (esetleg hétvégi) önálló tanulóidő lehetővé teszi, hogy az előzményeket felelevenítse a gyermek, az újonnan szerzett ismereteket többször elolvassa, sőt, érdeklődésétől függően további kutatásra van lehetősége tudásának szélesítése érdekében. Míg az iskolában általában nincs helye – sem ideje – az internetes böngészésnek, iskolán kívül az abban rejlő tanulási lehetőségek is kiaknázhatók. Ezeken túl a házi feladattal töltött idő fejleszti a problémamegoldást, a kreativitást, és a tanulónak legalkalmasabb tanulási módszerek, stratégiák alkalmazására is lehetőséget biztosít. Tehát látható, hogy a megfelelő nehézségű és mennyiségű, célzott házi feladatokból előnye származhat a tanulóknak.
Akik az oktatást terhelnék a tárdadalom valamennyi problémájával, és az iskola céljának a szociális különbségek kiegyenlítését és az integrációt látják, a házi feladatot az egyenlőtlenségek fokozásának eszközének tekintik. Azonban, ahogy arra a 2012-ben végzett PISA vizsgálat rávilágít, a szocio-ökonómiai, demográfiai helyzettől és az iskolától függetlenül azok teljesítettek jobban a teszten, akik több időt töltöttek önálló tanulással, házi feladatok elkészítésével (Imre, N., Török, B., & Révész, L. 2021). Ráadásul a házi feladatok eltörlése éppen, hogy mélyítheti a különbségeket, hiszen a középosztálybeli, jó anyagi körülmények között élő családok gyermekei az iskolai kötelességeken túl is folytatják a tanulást szabadidejükben, hiszen vagy különórákra járnak, vagy magántanárt fogadnak nekik. A tanár által jól kijelölt feladatok, a gyakoroltatás vagy az ismétlés éppen azok tanulását segítheti, akik mástól nem kapnak erre megfelelő iránymutatást. A tanulmányból kiderül, hogy az önálló feladatmegoldás pozitívan járul hozzá a tesztek eredményességéhez általános- és középiskolában is, bár igaz, hogy az előbbi esetén kisebb mértékű a korreláció.
A 2015-ös PISA felmérés a diákok jóllétét is vizsgálta, többek között a tanórán kívüli időtöltés formáira is fókuszálva. Ebből az derül ki, hogy a diákok életükkel való elégedettsége nincs összefüggésben az iskolában, vagy az azon túli tanulással töltött idővel. Tehát a tanulmányokra fordított több energia nem okoz elégedetlenséget a közérzetükben. Ezzel a felmérés cáfolja, hogy a házi feladatok beszüntetése a diákok jóllétének érdekében történne (Imre, N., Török, B., & Révész, L. 2021).
A házi feladatoknál azonban a minőség és a mennyiség kulcsfontosságú, valamint, hogy a gyermekek értsék a feladatot és éppen annyira legyen nehéz, hogy flow-élménybe kerüljenek. Elengedhetetlen, hogy a tanuló az elvégzéshez szükséges lépések ismeretének birtokában legyen, és érthető instrukciókat, teljesíthető elvárásokat kapjon a pedagógustól. A tanárok alapos tervezési munkájának része kell, hogy legyen a házi feladat kitűzése, hogy az a megfelelő tanulási céllal rendelkezzen.
A házi feladat tehát önmagában nem jelent problémát, sőt, számos előnyét sorakoztathatjuk fel. A tanulók önállóságának, az érdeklődési körükben való elmélyedés, az egyéni tempóban történő gyakorlás elengedhetetlen eszköze a házi feladat. Így a lengyel oktatási miniszter januárban bejelentett döntésének egyik hibás pontja, hogy eltörlik a kötelező házi feladatokat 2024. áprilisától az általános, majd később a középiskolákban. Inkább tűnik látszatintézkedésnek, amely a túl sok és haszontalan, pedagógiailag hibás feladatokkal küzdő gyermekek és szülők érzelmeire kíván hatni, mintsem egy megfontolt, az oktatás minőségét javító intézkedésnek. A miniszter szakmai megfontoltságának mellőzését és ideológiai alapon hozott döntését bizonyítja az is, hogy a „Történelem és jelen” tantárgyat megszünteti, csökkenteni kívánja a lengyel nyelv, a történelem, valamint a társadalom- és természettudományos tárgyak tananyagát. Sławomir Broniarz, a Lengyel Tanárunió elnöke ezekre „vegyes érzelmekkel” reagálva a házi feladat didaktikai funkcióját és fontosságát hangsúlyozta, valamint felhívta a figyelmet az önálló munkavégzés hiányában a tanári munka és az oktatási tartalom jelentős megváltozására, amellyel kapcsolatban komoly kétségei vannak.
Az ilyen radikális ideológiai döntések helyett a tanulás és az oktatás javát szolgáló intézkedések meghozatala lenne szükséges. Ha a házi feladat aggályokat ébreszt, akkor annak hatékonyságának fejlesztésével előnyeinek megőrzése mellett kell foglalkozni.
Szükséges szem előtt tartani, hogy a tanári magyarázatot, a személyes interakciót nem válthatja fel az önálló munkavégzés, azonban az ismétlésnek, a készségek gyakorlásának és elsajátításának jó eszköze lehet az otthoni munkavégzés. A házi feladatok mennyiségét és céljait kell újra definiálni a tanárok edukálásával, hogy a diákok tudásának gazdagítását, nemzedékek tudásának tovább örökítését minden lehetséges eszközzel elérhetővé tegyük a gyermekek számára.