Talán sokunkban az a benyomás él, hogy a Munka ünnepe egy kommunista ünnep, de ez egyáltalán nem így van.

Ezt a napot büszkén ünneplik tőlünk nyugatra és a tengerentúlon is, ahol a munkásosztály emancipációjának állít méltó emléket. Erre emlékezünk mi is egy kis történelmi visszatekintéssel.

Az 1800-as évek ipari forradalma nyomán megjelent a tömeggyártás, a frissen épült gyárakba nagy létszámú, olcsó munkaerőre volt szükség. Ehhez ideális előfeltétel volt, hogy a jobbágyság nyugati felszabadulása épp a XVI. és XVII. században tett hatalmas lépéseket, és a XVIII. században zajlott a „népek tavasza” is, a forradalmak maradandó eredményei közé tartozott a jobbágyrendszer felszámolása. Ezzel együtt elkezdődött a munkaerő szabad áramlása, sokan a nagyvárosokban próbáltak szerencsét, ahol a gyárak biztos munkát kínáltak számukra.

Azonban ez a fajta termelékenység egy teljesen másfajta dinamikán alapult, mint a gazdálkodás vagy földművelés, ahol a nappalok-éjszakák, vagy az évszakok természetes váltakozása, az állatok napi ritmusa szabott keretet a napi, vagy az évszakkal járó munkavégzésnek.

Az ipari termelés során megszűnt a nappal-éjszaka és az évszakok váltakozásával járó természetes ritmus, a zárt és kivilágított épületekben a munkát korlátlanul hosszan és bármely időjárási körülmények között el lehetett végezni. Ez nyújtott lehetőséget a termelés, vagyis a profit minden addiginál nagyobb maximalizálására, és egyben a munkaidőkeret józan észt meghaladó kitolására, ha úgy tetszik a munkaerő lehető legnagyobb kizsákmányolására.

Elsőként a szocialista nézeteket valló brit Robert Owen gyárigazgató tette közzé 1817-ben a munkások követelését, benne többek között az addig akár tizenhat órás munkaidő nyolc órára való csökkentését.

1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt, melyet anarchisták zavargásokra használtak fel, a rendőrök a tömegbe lőttek így sajnos tizenegy ember vesztette életét. Az esetre emlékezve Párizsban 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonultak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.

Az ipari munkások jogait az ipari rendtartás, illetve az ipartörvény szabályozta ekkoriban, míg végül ezek a XIX. sz. második felében megalkotott szakmai, gazdaságágazati törvényekbe épültek be. A jogrendszer fejlődése végül egyre nagyobb védelmet adott a munkásoknak a munkaadókkal szemben. Talán épp ezért a munkások jogaiért vívott küzdelem világszerte tiszteletet és megemlékezést hívott életre.

Jó tudni, hogy az Egyesült Államokban már 1894 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe, de itt és pl. Kanadában is ezt az ünnepet a szokásostól eltérően szeptember első hétfőjén tartják. Franciaországban 1919 óta, Svédországban 1939 óta, Brazíliában 1924 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe. Napjainkban a világ több mint 160 országában ünnepnap május elseje.