Ahogy azt korábban már megírtuk, Lengyelországban pedagógiai megfontolás, szakmai egyeztetés nélkül, ideológiai alapokon olyan oktatási program készül, mely egyik elemeként eltörlik a kötelező házi feladatokat, hogy a diákoknak több idejük legyen „pihenésre és a kedvteléseikre”. Arról, hogy ez milyen gondokat okoz, és hogy hogyan válhat az önálló gyakorlás, a jó házifeladat a tanulók javára, arról már írtunk részletesebben, a bevezetésre kerülő intézkedések és az azokat követő reakciók azonban további kérdéseket vetnek fel.

A baloldali intézkedések következményeként az új, képzett generációk identitásukat, nemzeti hagyományukat elveszítő szürke tömeggé válnak majd, állítja a Rodzice Szkoła (Szülők Iskolája) kuratóriumának elnöke. Wojciech Starzyński szerint az új oktatási miniszter lépései szembemennek a lengyel oktatási rendszer érdekeivel és a racionalitással. David Engels úgy fogalmaz, hogy az ifjúság teljes baloldali átformálásáról van szó nyugat-európai mintára.

Az osztályzatok eltörlése

Az osztályozással való értékelés egy ideje célkeresztben van, és az új lengyel oktatási minisztérium el is kezdte ennek fokozatos leépítését bizonyos tárgyak és feladattípusok esetén. A kritikusok szerint az osztályozás beskatulyázza a gyermekeket, mely megbélyegzés a társadalmi státuszuk kivetülése. Az osztályozás pedig éppen azt a célt szolgálja, hogy a befektetett munkát értékelje, és egy egységes visszajelző rendszerként szolgáljon mind a diákok, mind a szülők részére, amely alapján a tanulási folyamat tervezhető.

Ha nem a teljesítmény határozza meg az előrejutást, a bekerülést jobb középiskolákba és egyetemekre, ha az elismerést nem a befektetett munka és annak értéke szabja meg, akkor olyan már meghaladott eszközök maradnak, amelyek a társadalmi szakadékok további mélyítését okoznák. Ha nem a tudás és a munka, akkor ahogy Setényi János fogalmaz, a születési előjogok, a pénzügyi háttér vagy az erőszak alkalmazása szabná meg a társadalmi előrejutás lehetőségeit.

A történelem kiüresedése

Ahogy minden gyakorlást a tanórákba igyekeznek besűríteni, a lengyel kormány a tanítandó tudás csökkentése mellett döntött. A progresszív pedagógiai irányzatok egyik legfőbb jelszava a lexikális tudás csökkentése, ezzel egyidejűleg a kritikai gondolkodás és a kompetenciák fejlesztése. Elfelejtik, hogy a jelent szemlélően, kérdéseken keresztül vizsgálni, készségeket és kompetenciákat fejleszteni csak megfelelő tudásbázissal és ismeretekre alapozva lehet. Ahogy Hannah Arendt is megfogalmazta Múlt és jövő között, Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén című írásában, a múlt és a jelen ismeretével tudjuk megérteni azt, hogy kik vagyunk valójában; és hogy az oktatásnak kötelessége bemutatnia, hogy milyen volt és milyen a jelenben a világ, hogy kellő felkészültséggel lépjenek a fiatalok a felnőttkorba.

A történelemoktatás az új intézkedések egyik legnagyobb áldozata, hiszen a következő tanévtől a középiskola első osztályában már nem tanulják a Történelem és jelen tantárgyat a diákok. A második évtől egy új tárgyat, az úgynevezett Állampolgári ismereteket vezetnék be alacsony óraszámban a fiataloknak. Így nem kellene megtanulniuk a lengyel gyerekeknek számos nemzeti és európai történelmi eseményt, például az antikommunista harcok központi elemeit, de a lengyel-magyar barátság történetét is eltávolítanák. Wojciech Starzyński szerint a történelem tananyagának kiüresítése megfosztja a diákokat Lengyelország, Európa, a keresztény kultúra megismerésétől, amely így elidegeníti őket hagyományaiktól és kulturális gyökereitől. A tananyag butítása a diákok butítását jelenti, mely hozzájárulhat a közös nemzeti műveltségi alap eltűnéséhez, a lengyel iskola pedig nem töltené be azon funkcióját, hogy a generációkon átívelő tudást és bölcsességet átörökítse a következő nemzedékeknek.

Már olvasni sem kell?

Számos nyugati ország nemcsak a PISA eredmények romlásában éri tettem a diákok teljesítményének a romlását, hanem láthatóan nem megfelelő írás- és olvasáskészséggel lépnek be az egyetemre, mellyel így bonyolultabb szövegek értelmezésére sem képesek már. Éppen az vezetett ide, amit a lengyel kormány bevezetni kíván: a teljes olvasmányok helyett először csak annak részleteit kell elolvasni, majd kivonatait, összefoglalóit, majd – hogy „ne terheljük a diákot” – elegendő, ha egy filmadaptációt vagy videót megnéz róla, majd teljesen kiüresedik és eltűnik az olvasmány a tanóráról. Ennek lesz áldozata az új tananyagban például a klasszikus lengyel eposz, a Pan Tadeusz, vagy II. János Pál pápa szövegei, ha bevezetésre kerül.

A házi feladat

Április elsejétől az általános iskolákban a házifeladatok értékelését, de már a kötelezővé tételét is tiltják, tehát a tanárok végső soron nem adhatnak órán kívüli feladatokat a gyermekeknek, illetve ahol igen, ott a diákoknak nem kötelességük azokat elvégezni. Valóban nem egyszerű kérdés, de mindenképpen tanári hatáskör kellene, hogy legyen, hogy mely egyénileg, tanórán kívüli feladatok hatékonyak, és óráról órára milyen mértékű extra terheléssel bízhatóak meg a gyermekek. Így fordulhatott elő, hogy Barbara Nowacka oktatási miniszter intézkedését azon szülők panaszára alapozta, akik úgy érezték, gyermekük túlterhelt az otthoni tanulástól. A túlzásba vitt szülői óvás és a gyermekek kitartásának, koncentrációjának csökkenése okozhatja, hogy inkább „megvédjük” a gyermeket a fáradtságos munkától, az önálló, délutáni vagy otthoni gyakorlástól, és az iskolára, tanárokra és a 45 perces tanórákra hárítunk minden felelősséget. A megfelelő gyakorlatok házi feladatban történő kiosztásával és azok elvégzésével azonban nemcsak a tantárgyi ismeretek elmélyíthetők, hanem az önszabályozó tanulás is gyakorolható, a motiváció erősíthető, és a PISA mérések alapján a teljesítmény javulásához is vezethet, végső soron pedig az eltérő szocio-kulturális háttérből és a gyermekek eltérő tudásszintjéből adódó egyenlőtlenségek csökkenthetőek vele, ha megfelelő tanári magyarázatot követően a gyermek gyakorlásán múlik a tudás vagy készség elsajátítása. Vagyis a házi feladaton keresztül megvalósuló önálló gyakorlás egy eszköz lehet arra, hogy aki otthonról kevesebb ismeretet hoz, az szorgalommal bepótolja lemaradását társaihoz képest.

A társadalom reakciója

Oktatási szakértők, tanárok és szülők tömegei is értetlenül állnak az új intézkedésekkel szemben, amely valós szakmai egyeztetés nélkül született meg. A Glos Nauczycielski pedagógiai szakportál által végzett felmérésből kiderül, hogy a válaszadók mindössze 18%-a támogatja ezeket, a házi feladatok eltörlését pedig egy másik felmérés válaszadóinak 51 százaléka kifejezetten rossz ötletnek tartja.

A tanártársadalom a nemrég elért fizetésemeléseknek köszönhetően visszafogottan reagál, azonban a történelem tárgy megszüntetését övező leépítések miatt a Lengyel Pedagógusok Szakszervezete a minisztériumhoz fordult az intézkedés fokozatos bevezetéséért, hogy ne kerüljenek történelemtanárok elbocsátásra. Szülői visszajelzésekből pedig az derül ki, hogy az új oktatási rendelkezések nemcsak szakmai, de valós társadalmi egyeztetések mellőzésével kerülnek bevezetésre; nem véletlen, hogy az újításokat nem övezi széleskörű támogatás és egyetértés. A Szülők Iskolája alapítvány elnöke kiemeli, hogy a szakma bevonásán túl a szülők oktatással szembeni elvárásait sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek nélkül, a gyermekek és a nemzet érdekeit figyelmen kívül hagyó oktatási reformok nélkül a Donald Tusk által vezetett kabinet egy nemzeti- és kulturális hagyományaitól megfosztott tananyagot és az iskolák teljes balra tolódását fogja eredményezni Lengyelországban.