A beszélgetés célja a közbeszéd figyelmét gyakran felkeltő történelemtankönyvek fejlesztési és szerkesztési folyamatának, valamint a tankönyv szerepének, a történelemtanítás céljának, megközelítéseinek értékelése volt.

Június 14-én tartották az MCC Tas vezér utcai épületében a Tanuláskutató Intézet szervezésében A történelemtanítás csataterei: tankönyvek című pódiumbeszélgetést, melyen Dr. Nánay Mihály földrajz és történelemszakos tanár, az Oktatási Hivatal tananyagfejlesztő, tankönyvíró és szakértő munkatársa, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke, valamint  Dr. Kovács Örs francia és történelemszakos pedagógus, az MCC vezető oktatója, Történelemoktatók Szakmai Egyesületének gimnáziumi tagozatvezetője, a Szent Imre Katolikus Tankönyvcsalád történelemtankönyveinek főszerkesztője vett részt, Fodor Richárd, a Tanuláskutató Intézet kutatásvezetőjének moderálása mellett.


A beszélgetés elején Nánay Mihály elmondta, a tankönyvek sokcélú dokumentumok, amelyek elsődleges feladata az iskolai és tanórai munka segítése, azokhoz kell támpontot jelenteniük. Ezen túl azonban komoly külső érdeklődés mutatkozik irántuk, amihez kapcsolódóan hangsúlyozta, hogy Magyarországon unikális módon bárki egy kattintással elérheti a tankönyveket az interneten és véleményt alkothat róluk. A tankönyvek fontosak abból szempontból is, hogy ezáltal tudható meg, egy közösség mit gondol magáról. Kovács Örs ezt kiegészítve hozzátette, hogy a tankönyvek közkincsek, melyek formálják a képünket a múltról, jelenről és a jövőről is, de elsősorban a tanár játssza a főszerepet, őt, illetve a diákot segítik az ismeretek feldolgozásában.

Kitértek a tankönyvírás és szerkesztés nehézségeire is. Kovács és a katolikus tankönyvsorozat szerkesztőcsapata speciális helyzetben voltak, hiszen a nulláról kezdhettek neki egy új történelemtankönyv-sorozat megírásának. A könyveket külső befolyás nélkül készíthették, csupán az olyan állami szabályozóknak kellett megfelelniük, mint a NAT és a kerettanterv elvárásai. A 2018-ban indult tankönyvírás első fázisát alkotásként jellemezte, ami után következett a „favágás”, a tananyag csökkentése, mert az időközben módosult alaptantervhez és kerettantervhez kellett igazodnia a készülő taneszközöknek. Nánay az Oktatási Hivatalban zajló tankönyvfejlesztési folyamatot Szküllák és Kharübdiszek közötti egyensúlyként érzékeltette. A tankönyvjegyzéken szereplő „A” és „B” sorozat egy-egy korábbi tankönyvcsalád adaptált és frissített verziója. Nánay egyrészt a szerkesztési szakasz módosításait másrészt a történész szakma – az ő más műveltségsztenderdjükből adódó – kifogásait hozta fel nehezítő körülményként.

„Minden tankönyvben van érték” mondta Kovács, mikor arról beszélt, hogy milyen elemeket vettek át a korábban megjelent tankönyvekből, például a forrásközpontú szemlélet, vagy a kitekintő részek, Nánay és csapata is egy meglévő tipográfia mentén dolgoztak, de kiemelte, igyekeztek „ipari vakságukból” kitekinteni, és újabb elemekkel gazdagítani a tankönyvüket.

Az újdonságok között említették, hogy egyes témák az új tankönyvekben tematikus szerkesztésben szerepelnek, a korábbi kronologikus megközelítés helyett, amit jó ötletnek tartanak. A párhuzamos történeti nézőpontok kapcsán Kovács hangsúlyozta, hogy a tankönyvek ezekre nem igazán alkalmasak, a történész szakmának kell vitákat folytatnia, a diákoknak nincs szükségük ilyen mélységekre a tanórán, tekintve, hogy csupán kis százalékuk fog ezekkel foglalkozni később. Egyes témáknál le lehet írni, hogy nem tudunk eleget, feltételezéseket megosztani, de állásfoglalás nélkül. Kiegészítésként Nánay kifejtette, hogy fontos és szükséges a sokszempontúság, bizonyos vitás kérdéseknél olykor „alkalmazott történelmet” tanítunk, ahol inkább az érvelés tanításán van hangsúly, mintsem a vita eldöntésén, például egy Széchenyi-Kossuth vita esetében.

A digitális tananyagokra térve felmerült, hogy az nkp.hu-n (Nemzeti Köznevelési Portál) vagy a kattan.hu-n (Katolikus Digitális Tananyagtár) fellelhető tankönyvek már többek, mint egyszerű pdf-ek, interaktív feladatok is tartoznak hozzájuk. Nánay hangsúlyozta, hogy a korábbi időkhöz képest ma már a bőség zavarával állnak szemben a tanárok, akiknek szerepe a tananyagok válogatása. Kiemelte azonban, hogy a diákok vizsgákra való felkészülésében még mindig papíralapú könyvek jelennek meg elsősorban, illetve, az interneten való tanulás sokszor figyelemelterelő is lehet, Kovács szerint pedig mivel tankönyvek már szinte meg sem jelennek digitális felület nélkül, ki kell használna azokat a tananyagfejlesztés során.

Mindketten úgy vélekedtek, ha minden kötöttségtől mentesen lehetne tankönyveket készíteniük, akkor nagyobb hangsúlyt fektetnének a terepen folytatott vizsgálódásra, például Nemzeti Emlékhelyek látogatására, amivel a tananyagot is jobban érthetővé lehet tenni, valamint könnyebben átadható lenne, hogy miért is tanítunk történelmet.

Nézői felvetésre, hogy interdiszciplinárisan mennyire valósítható meg a történelemtanítás, Kovács Franciaországot hozta példaként, ahol a történelmet a földrajzzal közösen oktatják, és ugyan szerinte érdemes kísérletezni, jelenleg nagyobb gondok vannak az oktatásban, minthogy a rendszerszintű változásokon lehessen gondolkodni. Az esemény végén Nánay is megerősítette, támogatja a jelenségalapú történelemoktatást, amely szerinte autentikusabb módon közelíti meg a tanítást.