A magyar kultúra napja, január 22.

Mi a kultúrtörténet? A kérdést több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1897-ben tette fel a nyilvánosság előtt Karl Lamprecht, egy úttörő német történész. Nem könnyű azonban meghatározni, hogy tulajdonképpen mit is értünk e fogalom alatt. A legáltalánosabb definíció az, hogy a kultúrtörténet az emberiség társadalmi és szellemi fejlődésének története szemben a tisztán politikai történettel. Németh G. Béla szerint olyan általános történettudomány, amely a történetiség tisztázásának és tudatosításának eszközeivel az élet minden mozzanatára kiterjed.

Gyakorlatilag egy olyan tudományág, amely a politikai gazdaságtan, a földrajz, a szociológia, a társadalomelmélet, az irodalomelmélet, a filmtörténet, a kulturális antropológia, a vallástörténet, a filozófia és a művészettörténet összességén keresztül, különböző társadalmakban tapasztalhatókulturális jelenségek tanulmányozását tűzte ki céljául. A kultúrakutatók gyakran arra koncentrálnak, hogy egy adott jelenség hogyan kapcsolódik ideológiai, nemzetiségi, etnikai, társadalmi osztálybeliés/vagy  nemi kérdésekhez. Ez utóbbi meghatározást Richard Hoggart alkotta meg 1964-ben.

Kultúrtörténetet tanulmányozni nem csak művelődést jelent, hanem olyan széleslátókörű megközelítést, amely által képessé válhatunk a különböző társadalmi folyamatokat értelmezni, a különböző felfogások, értékrendek kialakulásának okait megérteni, ezeket differenciálni. Ami hozzásegít minket a kritikus gondolkodáshoz, saját magunk, környezetünk megértéséhez, identitásunk megerősítéséhez.

De miért is fontos akár saját kultúránk, akár más kultúrák gyökereit, fejlődését, vagyis történetét megismerni, értelmezni?

Samuel P. Huntington (1927-2008) amerikai politológus azzal érvelt, hogy a jövőben a háborúkat nem országok, hanem kultúrák között fogják megvívni. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order) című könyvében azzal érvelt, hogy a hidegháború után a konfliktusok elsődleges tengelye a kulturális vonalak mentén fog húzódni. Később ezt azzal egészítette ki, hogy a különböző civilizációk fogalma, mint a kulturális identitásmegértése egyre hasznosabb lesz a konfliktusok lehetőségének elemzésében.

Lehetséges, hogy észrevétlenül is már ennek a fajta küzdelemnek a harcterén vagyunk? Tudjuk-e honnan jöttünk, ismerjük-e saját örökségünket, és vajon minden kultúrát formáló alkotás, befolyás hasznos-e.

De hol is kezdjük, ha úgy érezzük, hogy jó lenne egy átfogó képet kapni identitásunk eme fontos eleméről, az európai kultúrkörről? Sokáig alapműnek számított Dr. Lederer Emma 1935-ben megjelent Egyetemes művelődéstörténet című könyve, amely népszerűségét mutatja, hogy sokadik újrakiadásban a boltokban még mindig kapható. Emellé ajánlunk egy igazi hiánypótló művet is, Szépség és szörnyeteg - Az európai művelődés története I.-II. könyveket Dr. Grüll Tibor tollából, amely nemcsak tudományos pontossággal készült, de egyben színes és szórakoztató írás is.

A kellő kitekintéshez kiváló és egyfajta tükör is magunk számára ha A japán észjárás (Roger J. Davies, Osamu Ikeno), A koreai észjárás, valamint  A kínai észjárás (Boyé Lafayette De Mente) művekkel is megismerkedünk.

Ezzel kívánunk kellemes művelődést minden kedves olvasónknak!